Öcsike... egy ócska drogos, vagy Isten szeretett gyermeke...?
Rendelhető
Ez a történet ÖCSIKÉről szól, aki a fiam volt a földön 25 éven át. Nagyon kedves, nagyon szeretnivaló emberkét kaptam a személyében. Ma is csak melengeti a lelkem, ha rá gondolok.
Az ő csodálatosan szép és egy szakaszában végtelenül nehéz életét szerettem volna első könyvemként megírni, de Isten intett engem: még nem! Várjunk vele!
Nagyon komoly és mégis hihetetlenül szépséges csodákról tudósít itt minden oldal. Így ez lett a hetedik könyvem.
Tökéletes! Nem azért, mert én írtam, hanem azért, mert Isten minden tette tökéletes, még akkor is, ha elsőnek nem úgy látszik. Én pedig mindent úgy írtam le, ahogy történt. Se hozzá nem tettem, se el nem vettem belőle. A magam hibáit se szépítettem.
Ki volt Ő? Egy ócska drogos vagy a családja és Isten szeretett gyermeke?
Megtudod, ha elolvastad a könyvet és ez után, remélem soha senkire nem fogják már ezt a durva és igazságtalan kifejezést használni.
Öcsike története fáklyaként világít a mindennapokban, hogy mindig van felemelkedés! Nincs olyan mély gödör, amibe ne ragyogna be az Úr fénye és ahonnan ő ne tudna kihozni bárkit!
Csak meg kell fogni a segítő kezet…
De ez a mi dolgunk!
Öcsike története sokaknak szól és bátorítást ad minden időben!
Tudom, hogy miről beszélek.
Tizennégy évesen ott találtam magam abban a légüres, kietlen lelki térben, ahova az élet belökött. A szüleim elváltak, így otthon az elvetettség érzése várt, és az iskolában is csak a mély belső gyászt folyton elfedni akaró renitens düh maradt.
A “nem kellesz senkinek” érzés lavinaként sodort magával. Egy kiforratlan lelkű tinédzser jobb híján ilyenkor nem tud mást tenni, csak üvölt, csapkod és menekülő utakat keres. És aki keres, az előbb-utóbb talál is! És van az a pont, amikor már csak azzal él, ami szembejön vele. És olyankor már nem válogat. Drogok, mámor és féktelenség. Évek teltek el így az életemből.
Valahogy túléltem a serülőkort, és egy elhagyatott, titkos katonai bázis mélyén, - mint ahogy Jónás próféta lehetett annak idején a hal gyomrában,- egy felkavaró telefonhívás érkezett az amúgy titkos, belső vonalon. Egy máig ismeretlen katonatársam Istenről beszélt nekem, énekelt, és felolvasott a Bibliából. Őrültnek tartottam, és folyton közbeszóltam, cáfoltam, nevettem, és gúnyoltam, de mivel a várakozáson és a szolgálati fegyveremen kívül más társaságom nem volt, így meghallgattam, amit beszélt.
Akkor talán nem gondoltam, hogy az életem legmeghatározóbb üzenetét hallottam. Azóta többször megadatott, hogy közelről lássam, ahogy Isten a mélységből felemeli az elveszettet, pont úgy, mint engem is.
Bár minden sors más és más, Öcsike élete is egy ilyen nagy lelki küzdelem és aztán a diadalmas menekülés története!
Ajánlom mindazoknak, akik belső harcaikat vívják, megoldásra vágynak, és azoknak is, akik együtt küzdenek másokkal, másokért!
Mert nincs az a mélység, amiből ne lenne felfelé vezető kiút: Istennel!
Szenczy Sándor
a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány vezetője