Pont most

Az úr éjjel szólt Józsefnek:
Fogd és vidd a kisdedet,
Biztos létbe, Egyiptomba.
S ő tette, amint Isten mondta.

Aztán szólt az Úr, és ismét éjjel:
Most fogd drága szeretteidet,
Jöjj vissza és telepedj itt le,
Meghalt aki rátört az Életre.

Most! Szólt hozzá az igaz Ige
És nem számított, hogy várta-e.
Meghallotta, mozdult, tette.
Isten tervét nem keresztezte.

Pedig mindig nehéz az éjjel:
Fáradtan, álmosan, elnehezülten:
Kelni, ébreszteni és pakolni,
Indulni, a Fenséges útján haladni.

Most! Ha szól hozzád az Ige
Teszed-e szavát engedelmesen…
Vagy másik oldaladra fordulsz
Lustán, fáradtan, ernyedten.

Most! Az engedelmesség szavával
Mit szíved visszazeng az Úrnak hálával,
Te lehetsz a föld hitbéli válasza:
Nem remélt dolgoknak csodaszép záloga.

Légy hát gyermek: szófogadó Mirjám,
Vagy engedelmes rabszolga kislány.
Élj Józsefként, légy Mózes vagy Debóra,
Te lehetsz Isten kinyújtott szent karja.

Tedd meg most és nem máskor,
Hogy ki ne hunyjon életedből a jó,
Hogy részese lehessen kicsinyke léted
A Fenséges szövetséges tervének.

Egy a célod e földön ember,
Isten szavát hűséggel megtedd!
Most és nem egy más időben,
Mert ez az áldás záloga örökre!

2007. dec 3o
/jó betegen/