MERA: Emberhalászat

Kedves Hallgatóink, csináltunk-e már valaha mérleget a mi saját életünk és népünk élete vonatkozásában? Gondolkodtunk-e már azon, hogy a mi döntéseink vajon egyeznek-e annak az Istennek ránk vonatkozó tervével, aki minket alkotott? Mert – hogy is mondta Kovács Géza testvér? Mint egyén, és mint egy néphez tartozó személy is felelősek vagyunk a tetteinkért. Mennyire fontos az engedelmesség, még akkor is, ha mi egészen mást gondolunk, mint amit Isten kér. A minap éppen két ilyen történet került elém a Szentirásból. Az egyik Péterrel kapcsolatos. A ……….-ban olvassuk, hogy egész éjszakás szakadatlan halászás után se fogtak semmit. Aztán amikor már talán hazamehettek volna teljesen kimerülten, pihenni, jött Jézus és megkérte őt, hogy vigye beljebb a hajójával a vizen, hogy sokakat tanithasson. Azt gondolom, Péternek nem ez volt a terve azon a reggelen, de megtette. Aztán pedig azt mondta neki Jézus, hogy most evezzen be a vizbe, és dobja ki a hálóját. Teljesen szakszerűtlen volt a javaslat a tapasztalt halász szemével… de mert Jézus mondta, megtette. A másik történet Pál apostollal kapcsolatos. Amikor Damaszkuszban megtért, az Úr elküldte hozzá Anániást, hogy beszéljen vele és adja át neki Isten üzenetét. De Anániásnak ez teljesen lehetetlen küldetésnek tünt. Ezért ő emlékeztette Istent, hogy Pál a gyülölettől lihegve hurcoltatta el a keresztényeket. Isten meggyőzte őt és akkor indult. S mit tudunk? Mindkét történetnek csodaszép vége lett. Péterék annyi halat fogtak, hogy nem birták el és Pál apostol is elindulhatott a halfogásban, amit emberek halászaként olyan áldásosan tett.

Maradjunk csak egy pillanatra az emberhalásszá tett Péter és Pál apostol példájánál és nézzük meg evangelizációs és missziói munkájukat. Miért? Hogy ennek az évnek legyen ez az egyik fő feladata a számunkra: indulni, ha Isten küld. Ha eddig nem indultunk volna el engedelmesen az Úr útján, akkor most kérjük Isten szent Lelkének a segítségét és menjünk. Mert ez volt Jézus urunk utolsó kérése hozzánk. Hogy is hangzott? Megtaláljuk Mt. 28.19-ben:

- Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Kik voltak ott? Az írástudatlan Péter. Mondta, hogy nem megy? Vagy a fiatal János. Tiltakozott, hogy nem megy? Vagy gondoljunk bármelyik egyszerű emberre, mert egyik se volt magas tudású szellemiségi. Mind indultak, amint a parancsra Isten utat nyitott nekik.

És általában mi erre a mi válaszunk:

- De Uram, pont hozzá, hát pontosan tudod, hogy ő milyen…. Már annyiszor mondtam neki, tudod, hogy legutóbb is mi volt… meg már sokszor lett volna lehetősége és mégse… sőt… - mint ahogy a damaszkuszi Anániás is szólhatott az Úrhoz Pál esetében.

És mit tett Isten? Meggyőzte a szívét, hogy mennyivel magasabbak az Úr gondolatai, mint az emberé. Menjen csak biztonságban. Isten tudja, hogy mit cselekszik, nem kell félnie. És úgy is lett.

Vagy más esetében

- Jaj, Uram, engem küldenél? Miért pont engem?… én nem tudok beszélni, te ismersz engem jól, küldj inkább mást – mint ahogy Mózes kereste a kifogásokat az Úr szava ellenére.

És mit tett Isten? A testvérét adta mellé, Áront, aki nagyon jól beszélt, mert Isten tudja, hogy miért, mikor, mit kér tőlünk. S vajon, ha azt mondjuk, hogy küldj mást, mert jól ismersz engem… akkor nem az engedetlenségünkre utalunk mégis…

Vagy más esetben. Mit is mondott Jeremiás próféta egy igen nehéz helyzetben, amikor átadta az Úr üzenetét?

A Jer. 20.7-8-ban így áll:

- Rászedtél, URam, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtettél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az ÚR igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap.…

Vagyis min kesergett a próféta?

…olyanokhoz küldtél, olyan időben… Uram, hát rendjén van ez, amit velem csinálnak?

És mit válaszolt rá Isten? Megnyugtatta őt, megvigasztalta, hogy nincs egyedül. Aztán Jeremiás engedelmesen ment tovább Isten útján. Vagy más esetben.

- Illés prófétának se volt könnyű helyzete…már azt hitte, hogy ő az egyetlen hivő egész hazájában. Ő már nem akarta, hogy Isten használja őt. Megfáradt, elege lett, csalódott az emberekben, meg akart halni. Erre mit tett Isten? Gyengéden megértette. Beszélt vele, pihentette, etette és itatta, erőt adott neki és egy hatalmas feladatot bízott rá ismét, olvassuk az 1 Királyok 19-ben, amit ő meg is tett.

És milyen kifogásaink vannak nekünk, amikor Isten elküld minket? Ezek, vagy kitalálunk valami mást? …De mielőtt válaszolnánk, egy dologra azért figyeljünk fel. Mit is mondott Jézus? Az előbb gondolkodtunk el rajta:

- Menjetek el…

És tett ott kivételeket? Menjen el, aki fiatal, aki erős, aki magasan képzett, aki bátor a hitben, aki jól tud beszélni, aki … aki… aki… Nem! Ez a parancs mindenkinek szólt, kivétel nélkül. Neked és nekem is.

…és ne siránkozzunk, mint ahogy egyszer én is tettem az Úr előtt, hogy milyen nehéz nekem, hogy a családból és a tágabb ismeretségi körből csak én vagyok egyedül hivő. Sokszor lenéznek, lebecsülnek ezért… Akkor – bár megérdemeltem volna - Isten nem büntetett meg hálátlanságom miatt, nem is dorgált meg szemtelenségem okán, nem is koppintott az orromra, butaságom miatt. Egyetlen dolgot tett, amivel azonnal helyrebillent a lelki egyensúlyom. Feltett egy nagyon egyszerű kérdést nekem, amin mélyen elszégyelltem magam és forró hálát adtam az Úrnak kegyelméért. A kérdés így hangzott:

Szerettél volna a családban az utolsó megtérő lenni?

És akkor felrémlett előttem, hogy mennyit szenvedtem volna az elmúlt 20 évben, ha a megtérésem helyett még mindig a gonosz prédája lennék és beleborzongtam...

Végül is – gondolkodjunk egy kicsit azon is, hogy alapvetően - mit mondunk a kifogásainkkal?

Bocsánat Isten, de én jobban tudom…!?

Mert ez nagyon komoly sértés Isten felé. Ezt csak a sátán engedte meg magának, ideig, óráig, de már ezért is kiszabta Isten a szörnyű büntetését.

Mi higgyünk csak Istenben, mert ő igazat mond mindig és minden útja győzedelmes, ahová küld. Még akkor is, ha mi ezt most itt nem látjuk. Ez már régen is gondja volt az embernek, Sámuel próféta is igy szólt első könyve 15. fejezetének 29. versében:

Izráel fenséges Istene nem hazudik...

Jézus urunk idejében is nézhettek rá kételkedve. Jn. 14. elején igy szólt:

- Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?

Hogy is fejezte ki magát Jézus Krisztus? - mondtam volna, ha nem…ezt tartsuk szem előtt. Isten mindig tudja, hogy mit beszél… Sőt, igazság szerint csak Ő tudja egyedül, ezért a mi dolgunk az, hogy bármilyen ellenvetésünk van, mégis engedelmeskedjünk. Mint Péter és Anániás, mert annak lesz jó eredménye és nem a mi gondolatainknak.

Aztán gondoljunk arra is, hogy még tart a kegyelem az emberiség felett, mert még nem jött vissza az Úrjézus birói itéletével. Most még mint a kereszten értünk meghalt Megváltót tisztelhetjük és szerethetjük. Azért is, hogy mi hivők lehettünk. De vajon hozzánk hány és hány embert küldött Isten azért, hogy mi megtérhettünk? Van, aki keresztény családba született. Ott apa, anya, a testvérek, sokszor a nagyszülők, a rokonok is Isten küldöttei voltak a számunkra, hogy hirdessék a szivünknek, hol van a békesség és boldogság háza. Aztán ott voltak a tanitók, az ifi vezetők, a pásztorok, a bátoritó előljárók. Hány és hány kedves könyvet, verset, történetet ovlastunk az Úr útjairól, theát Isten küldött hozzánk irókat is. Hány és hány csodálatos éneket tanultunk, zeneművet hallgattunk, ami közelebb vitte gondolkodásunkat, szivünket Istenhez. Ők se mondtak nemet. Aztán ott vannak a kortárs hijvők, mártirok és egyéb tanuk az Úr mellett. A szomszéd néni, aki felolvasott a Bibliából nekünk, aki csodaszép esti meséket mondott a Szentirás történeteiből…festőket küldött az Úr, hogy képileg is sok mindent el tudjunk képzelni… sorolhatnánk. Nekik mindnek más és más vcolt a feladatuk a mi életünkben. Mindenki elvetett egy magocskát és aztán az Úr áldása tette azokat élővé és az Úr tette azt is, hgoy felnövekedvén a hit gyönyörű gyümölcsöket termjen. Mi lenne velünk, ha a hozzánk küldöttek csak félreálltak volna, hogy

_ Jaj; uram, ez nekem nem megy!

És jegyezzük meg jól, hogy Isten soha nem kér senkitől olyat, amire ő ne adna lehetőséget, tehetséget és ajándékot. Mert tudjuk, hogy mindenkinek adott Isten talentumot, vagyis tehetséget valamihez. Van akinek egyet, van akinek ötöt. És mire adta? Nem arra, hogy mi élvezzük otthoni magányunkban, hogy milyen szép hangunk van… hanem hogy Istennek szolgáljunk vele.

Tegyük hát és ne keressük a lustaság kifogásait.

Ráadásul jusson eszünkbe, hogy semmit se nekünk kell kitalálni vagy hozzátrenni ehhez a küldetéshez. Isten teremt alkalmakat, nekünk csak mondanunk kell azt, amit Isten tesz a szivünkbe üzenetként. Nekünk nem kell a lehetőségek után futkosni és nem is szabad. Majd Isten megmondja, hogy mikor kinek mit üzen és azt csak át kell adni.

De van még egy nagyon fontos dolog, amit tudni kell az evangelizálással, vagyis Isten üzenetének az átadásánaál. Ez pedig egy nagyon egyszerő és mégis nagyon fontos kérdés. Mikor vagyunk ebben eredményesek? Mielőtt rögtön rávágnánk, hogy amikor a másik megtér, gondolkodjunk már egy kicsit és semmit se mondjunk autómatikusan, csak úgy csipőből, mint a meggondolatlan emberek.

Számtalan példát látunk arra, hogy Istennek milyen kedves az a próféta, aki átadta az Ő üzenetét annak ellenére, hogy nem hallgattak rá. Gondoljunk pl. Jeremiásra, vagy….

Gondoljunk Jónásra. Ő elmondta Isten üzenetét és akkor meg is tért Ninive lakóssága, de mi lett 100 év múlva ezzel a néppel? Visszasüppedtek a bálványimádásba. Ezért az Úr immár itélettel küldött el hozzá egy másik prófétát. Hóseást?

Nem hallgattak Jeremiásra, nem maradt meg Jónás üzenete a szivekben, akkor ők rosszul teljesitették az Úr akaratát?

Nem mondhatjuk. Nekik az volt a dolguk, hogy az Isten által megjelőlt helyzetben, az Úr által mondott embereknek kellett átadni azt az üzenetet, amit Isten a szivükre tett. T

Miért gondoljuk tehát azt, hogy mi akkor vagyunk eredményesek, ha valaki – meghallva az Úr üzenetét – azonnal térdre esik és rögtön mindent megbánva az Úr útjára lép. Nem!

Ezt a téves és rossz következtetést másvalaki teszi a szivünkbe. Az a valaki, aki mindenáron el akar tériteni minket attól, hogy Istent szolgáljuk. És ez nem más, mint a sátán. Tehát gondoljuk meg, hogy amikor Isten küld minket valahová az ő üzenetével, akkor kire hallgatunk inkább,. Rá, aki ehhez nekünk mindent megadott, vagy a gonosz hangra, aki azt sugallja, hogy mi nagyon kicsik vagyunk ehhez.

És tegyük hozzá az igazsátgot. Valóban mi kicsik vagyunk ehhez. Ezért nem a mi üzenetünk szól, hane4m Istené, amiben erő van és remény a jövőre. Ezért nem mi gondoljuk ki az időt, hanem az az Isten, aki ismeri a másik ember lelkét és pontosan tudja, hogy most hol tart a lelki előmenetele az illetőnek és most, ebben a percben nmilyen megerősitésre van szüksége. De a helyzetet is Isten termti, mert még arra is tehetségtelenek lennénk.

Tehát mit kell lnekünk tenni? Csak figelni, hogy Mikor hová küld Isten és aztán elmenni és elmondani az illetőnek az üzenetet.

Ugy a postás se csak azt a levelet továbbitja, amit érdemesnek tart? Nem, minden nap megy asaját útján és közvetiti az üzeneteket. Hogy aztán azzal ki mit kezd? Az már megint nem az ő dolga. Az ő dolga csupán az, hogy menjen amikor kell és kézbesitse azt, amit rábiztak. Mi is ilyen postások vagyunk. Ne gyűjtsünk haragot a fejünkre azzal, hogy kétkedünk az Isten által elkészitett dolgok erejében.

Én is vcisszaemlékezem, hgoy hány és hány embert küldött hozzám Isten, amit 44 évesen megtértem.

Jártam kisiskolásként hittan órára és voltam első áldozó előkészitőn. Aztán kedves iskolanövérek tanitottak a Svetits ……ahol minden irodalmat, minden szót, minden szeretetet és minden lehetőséget elém teritett Isten. Aztán amikor még mindig semmi, akkor a nehéz helyzetben küldött egy régi barátnőt, Marit, aki rendületlenül szólta nekem az igét és azt, hogy Istenre van szükségem. Számtalan 3esetre emlékszem, hogy Isten üzent nekem és nem volt türelmetlen, hgoy nem éri meg… Megérte! Az Övé lettem. Gondoljunk mi is igy másokra. Minden fáradtságot megér, hogy ne a sátáné legyen, hanem Jézus Krisztus szenvedénének csodaszép gyümölcseként az ő élete is a Megváltót dicsőitse, szája neki mondjon hálát, térde és szive előtte hajoljon meg…élvezze már a földön az Úr ajéndékait… aztán majd az örökkévalóbaságban peidg vele eljen teljes békében és örömben,.

 

S gondolkodhatunk a még nem hivők fejével is. Ha te most az vagy, kedves olvasó, had szoljak hozzád is, most csendben, csak úgy, hogy ketten vagyunk az Úr jelenlétében. Soha ne gondold azt, hogy Isten azért küld hozzád üzeneteket; hgoy zaklasson, hogy rossz érzést keltsen a szivedben a mostani életed miatt, hoagy sirásra vagy egy nagy fordulatra késztessen… Nem! Ezek csak következmények. A valódi ok, amiért Isten még nem mondott le rólad, az, hogy nagyon szeret.

Ha nem szeretne ennyire, nem viselné el részedről ezt a sok visszautasitást, amiben már része volt. általad. Ha nem szeretne ennyire, nem bocsátaná meg, hogy teljesen kizárod az életedből és mindent te magad akarsz eldönteni annak ellenére, hogy ez lehetetlen. Tudom, most felszisszenhetsz, hogy miért lenne már lehetetlen, hiszen értelmes ember vagy, élettapasztalattal és tudod, hogy mit hogyan kell tenned.

De ez valójában nem igy van.

Elmondom neked, hogy miért, kérlek, most ne szólj közbe, hanem egy cseppet légy csendben és hallgasd meg, hogy mit mondok neked. Én mondom, de ismét az Úr üzeni neked, Atz az Isten, aki téged megalkott, aki Édesapád neked, Az igazi.

Isten elmondta már és szeretné, ha te is pontosan tudnád, hogy a világon két nagy szellemi erő létezik. Az első Isten. Ő a jó, a teremtő Isten, aki szeretetével létrehozta ezt Földet nekünk, mint csodaszép lakhelyet. Nincs is ilyen a világmindenségben még egy. Aztán megszülettünk mi, az emberek. A csodaszép lakásba, a csodaszép gyermekek, hogy együtt éljünk, mind, szeretetben és örömben.

De jött a gonoszság lelke és megtévesztette az embert. Minden jó ellenére, amit Istentől kapott még mást is igért neki a sátán. Azt, hogy ha nem az Úr által teremtett rendben él, hanem kilép ebből engedetlenül, akkor kapja meg a teljes szabadságot. A teljes szabadságot, amikor mindig és mindenben azt teheti, amit akar. Mint ahogy ő is tette, bár ezt jól elhallgatta az ember elől. Mert Ő Isten helyébe akart kerülni és uralni mindent. De Isten nem engedte és kidobta a mennyből az ilyen hazug szellemiséget.

Most itt a Fökdön, de az Úr felhasználja a jelenlétét is arra, hogy a mi szívünk igazi lénye napvilágra kerüljön. Hogyan?

Isten csak olyan lélekkel akar élni a saját világában – mennyországnak hivjuk – egy örökkévalóságon át, aki minden más vélemény ellenére már itt a Földön mellette dönt és vállal érte minden nehézséget, Mint ahogy Isen fia, Jézus is vállalt értünk mindent, sőt meg is halt a mi bűneink helyett, hogy elviselve a büntetést, Isten megbocsáthasson nekünk. Mikor? Ha az ő üzenetei révén rájövünk, hogy éltünk minden gondja, sikertelensége, üressége, céltalanságának egyetlen oka van , az, hogy elszakitottuk magunkat Istentől. Az Úr megengedi, hogy lássuk, akár a saját életünkben –v elem ez történt –a kár mások éltében, hgoy milyen a két dolog különbsége. Vele élni, amikor ugyanúgy érhetnek bajok, de nár nem akármilyen. Vagy tőle függetelnül, kiszolgáltatva magunkat a gonoszság erőinek. Mert mi a magunk ura soha nem lehetüónk. Vagy Istené vagyunk, a jóé, vagy a sátáné, aki két kézzel kap azok után, akik nem Istené. Az pedig tudvalévő, hogy asátán ereje és az ember ereje egy napon se emlithető. Ha valaki nem Istent választja élete urának, akkor az jogot ad a sátánnak arra, hogy tönkretegye a sorsát, ha tud erről, ha nem. És ebben a legnagyobb csapda egike az, hgoy sokszor pont az ellenkezője látszik. Hogy az az ember, aki semmibe se veszi Istent, gazdag és jóllakott. De vajon milyen a szive.? Szegényen koplal?

Isten tehát azért küld hozzád is üzeneteket még nem hivő embertársam, hgoy szebbé teye az életedet. Hogy tiszta legyen, boldog és örömteljes, még a földi gondok és nehézségek között is. Mert azok is megvannak, próbaként a sziveinknek. Mint a sportolónak. Aki az olimpiai dobogóra készül, az naponta leküzdi magát. Próbákat és nehézségeket áll ki, hogy azon a napon övé legyen a győzelem. Hát erről van szó.

Most akkor döntsd el, hogy zaklat-e téged az Isten, vagy óvni és védeni szeretne, mint jó édesapád, aki látja, hogy rossz úton jársz…

Mert minden baj gyökere az, hogy nélküle él valaki…