MERA: Az 5005 Ft - Isten a szíveket vizsgálja

Amikor a minap lenn vásároltam a közeli szupermarketben, az ajtóban kedves lányok álltak és ajándék-kupon füzeteket osztogattak. Én is kaptam, aztán kértem még kettőt, hogy vihessek a szomszédjaimnak is.

Aztán eljött a nap, amikor be lehetett váltani. Sokáig gondolkodtam, hogy lemenjek-e az üzletbe, vagy sem, mert azon a reggelen az influenza kezdődő tünetei gyengítettek el. De aztán dél tájban mégis összekaptam magam, mert valóban vásárolnom kellett.

Boldogan vettem elő a kis kupon-füzetet. Tüzetesen elolvastam az érvényességi feltételeket, s láttam, hogy legalább 5000 ft értékben kell vásárolni ahhoz, hogy aztán majd a blokkal a közönségszolgálatnál sorba állva visszakaphassunk egy 500 ft-os értékű vásárlási utalványt.

Amint a bevásárló listámon végignéztem megállapítottam, hogy még véletlenül se fogok ilyen értékben fizetni, ezért nem tudtam majd felhasználni pénzvisszatérítést. De hogy el ne vesszen, lenn az üzletben, vásárlás közben kerestem egy tele bevásárlókocsis vevőt, hogy felkínáljam neki a lehetőséget.

Mindig mosolygok, amikor a férfiak és a hölgyek úgy vásárolnak, hogy a nők járják a sorokat, és a férfiak pedig türelmesen állnak a nagy bevásárló kocsi mellett, és várják őket. Most is ez történt. Gondoltam, ráér a fiatalember, nem zavarom, és máris odapattantam hozzá.

Jó napot kívánok, bocsánat a zavarásért, önök fognak 5000 ft-ért vásárolni?

A fiatal férfi elmosolyodott és azt mondta, hogy még 15 000 ft értékben is, és nagyon szívesen elfogadta az én kuponomat. De nemcsak elfogadta, de vagy háromszor meg is köszönte. Már majdnem én voltam zavarban a kedvessége miatt. Aztán, ahogy távolodtam tőle, éreztem, hogy a mosolyával kísér s ez nagyon jólesett nekem.

- Milyen könnyű az embereknek örömet szerezni! – gondoltam – és boldog elégedettséggel araszoltam a pénztár felé, emlékemben őrizvén e kedves fiatalember még kedvesebb mosolyát.

A pénztárnál aztán nagy meglepetés ért, mert 5005 ft-ot fizettem. Átfutott rajtam, hogy akár be is válthattam volna a kupont, de valahogy nem bántam… nem nagyon tudott érdekelni.

Amikor az előcsarnokban leültem egy kicsit megpihenni és megenni a frissen vásárolt túros táskámat, elgondolkodtam. Már 20 éve, hogy megtértem egy olyan éjszakán, amikor a fizikai halál egy perc távolságra se volt tőlem. Akkor nemcsak a fizikumom menekült meg, de a lelkem is örökre az Atyáé lett. Azóta minden perc ajándék nekem, és amikor csak tudom, az urat szolgálom vele. De most éppen a gondolataimat kellett rendre inteni, mert ilyen dolgokat sugallt:

Most minek jó-szivűs-ködtél itt, neked nem jött volna jól az a pénz?

Kissé elhamarkodtad a dolgot drágám, a pénzzel tudni kell bánni…Ráfaragtál a jószívűségedre…

Ezen ismét elgondolkodtam, mert volt benne némi igazság. De a sátáni sugallatoknak mindig az az egyik jellemzője, hogy egy parányi igazságot azért tartalmaznak…Amint átgondoltam a dolgot megállapítottam, hogy jól döntöttem…s azt a kedves mosolyt se adtam volna semmiért, amit ezért kaptam.

A süti felénél tartottam, a maradékot a táskámba rejtettem és indultam visszavinni a bevásárlókocsit a helyére. Nálunk pont ott van az a szekrénysor, ahová be lehet tenni a felesleges csomagokat. Mint mindig, most is megláttam a tetején a heti akciós újságot, de valahogy nem érdekelt. Természetesen, hiszen szombat volt és szerdáig nem kell nekem semmit se vennem. De mégis volt bennem egy késztetés, hogy menjek már oda. Hát megtettem. Amint felemeltem a két reklám-újságot, hirtelen megláttam alatta egy olyan kuponfüzetet, mint amilyenben az én 500 ft-os bónom volt.

- Hú, ha, mi a manó – gondoltam- talán csak nincs benne amit elajándékoztam…

- Á, nincs, ki hagyná itt a pénzét…- gondoltam és már le is mondtam az egészről – de ismét azt éreztem az erős késztetést, hogy figyeljek már oda egy kicsit.

Így aztán kinyitottam a kuponfüzetet és majd elállt a lélegzetem, ugyanis az én elajándékozott kuponom ebben még megvolt.

Az ilyen pillanatokat nehezen tudom elmondani, hogy mit is érzek ezekben a helyzetekben. Lehet, hogy valaki ezt mondaná:

Na, találtál félezer forintot, jól van!

Mások ezt mondanák:

Öregem, szerencséd volt…

De bennem egy egészen más kép jelent meg. Tudtam és éreztem, hogy az előbb, az Úr a készségemet próbálta meg. Hogy miért volt szüksége ennek a fiatalembernek arra, hogy egy vadidegen kedves legyen vele, hogy adjon neki valamit…hogy miért pont ott ácsorgott, ahol én mentem…azt én nem tudhatom, de az Úr tudja. Ugyanis a jócselekedeteket mindig Ő készíti elő nekünk. Ettől a felismeréstől aztán egyre melegebb lett a szívem, amikor megjelent a kép előttem: Nos, az Úr parancsot adott az egyik angyalának, hogy mégis tegye oda nekem ezt a füzetet és aztán késztetett engem arra, hogy meg is találjam. Isten nem elvenni akart tőlem valamit… Bár sokszor elkér dolgokat, de nagyon sokszor vissza is adja.

Ilyenkor nem az a fontos hogy Mit kapok, hanem az, hogy Kitől és Milyen körülmények között.

Nagyon sokszor megtapasztaltam már ezt az életemben. Soha nem lettem kevesebb, amikor az Úr lelkére hallgattam, hanem mindig százszorosan gazdagabb. Most is hazavihettem egy mosolyt, háromszoros köszönetet, egy boldog érzést, a tudatot, hogy az Úr velem van… Ő cselekszik általam… és végül egy kis kupont is, ami végül is a legkisebb értéket képviselte az egész sorban.