MERA: A keményszívűek szeretete

 

Úgy tartjuk, karácsony a szeretet ünnepe. Annak az ünnepe, hogy Isten annyira szerette az embert, hogy fiát a földre engedte értünk... És közülünk sok tékozló fiú visszatért a szülői házba...

- De – teszik fel sokan a kérdést - vajon szerette-e Isten a kemény szívűeket is? Hiszen az volt a cél, hogy mindenki megtérjen és éljen…de mégse így lett. Vizsgáljuk most meg, hogy milyen sok és szerető gondoskodással vette szárnyai alá Isten azokat is, akiknek a megtéréséről aztán sajnos sehol sem olvasunk…

Heródes, Félix, Fesztus,Pilátus,Agrippa és mások

Néhány különös ember, akik szintén Isten alkotásai voltak, az Úr gyermekei. Mit tudunk az ifjabb Heródesről, aki Jézus idejében negyedes fejedelem volt?

Mt 2:

- Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után.

Mk. 6.17-20 ezt mondja el nekünk:

- Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt,és erre János ezt mondta neki: „Nem szabad együtt élned testvéred feleségével.” Heródiás – a hűtlen asszony - ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette, mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.

Ha jól megfigyeljük a szöveget, akkor az áll benne, hogy Heródes tudta Jánosról, hogy szent és igaz, és gyakran hallgatta őt. Tehát az Úr, mai kifejezéssel élve, egy kiváló magántanáron keresztül nagyon sok lehetőséget adott neki arra, hogy megismerje az igazságot. Ráadásul tudott és hallott Jézus cselekedeteiről is. Valamint azt is tudta, hogy bűnben él.

De még szó esik Heródesről más helyen is. Mielőtt Jézust kivégezni viszik, Heródes elé állítják. Így olvassuk a történteket a Lk. 23-ban

- Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.

Nekem úgy tűnik, már lejárt a kegyelmi időszaka ennek az embernek. Jézus ismeretében addig jutott el, hogy egy cirkuszi zsonglőrnek gondolta, holott sok kegyelmi lehetőséget kapott az igazság felismerésére, de mindig elutasította azt.

Félixről azt olvassuk, hogy a római birodalom helytartója volt, akihez a zsidók elhurcolták a zsidók Pált, és hamis tanúság alapján a halálát kívánták. ApCsel. 24.24-től ez áll:

- Néhány nap múlva…magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről.

De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: „Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.”Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.

Tehát Isten neki is egy külön magántanárt adott, hogy legyen ideje és módja bármikor a hit témájáról beszélni, két éven keresztül. Kivel? Isten hatalmas apostolával, Pállal, akitől mindent pontosan és hitelesen tudhatott meg. De mit olvasunk? Amikor döntésre került volna sor, hogy el kell hagynia felismert bűneit, nem tette meg, bár megrémült azok következményeitől. Sokat tudott, de mégis halogatta, elódázta a döntést. Igen, rosszul döntött: inkább Pált küldte el magától mint a bűneit...

Olvasunk Fesztuszról is. Ki volt ő?

A fenti ige folytatásaként ez áll a Szentírásban:

-Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvébe akart járni a zsidóknak.

Fesztusz meghallgatta Pált és az evangéliumot, s úgy döntött, semmi bűnt nem követett el Pál. Néhány nap múlva megérkezett Agrippa király, hogy szokás szerint köszöntse a frissen kinevezett Fesztuszt. A folyó ügyekről beszélve Pál apostol is szóba került. ApCsel. 25-ben ez áll:

Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: „Szeretném magam is hallani ezt az embert!” - „Holnap hallani fogod” - válaszolta ő és úgy is lett.

Páltól tudjuk, hogy Agrippa király kiváló ismerője volt a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Pál ismét elmondta a teljes evangéliumot és saját hiteles tanúságtételével egészitette ki. Elmondta, hogyan találkozott az éló Jézussal és hogyan tért meg.

Itt Fesztus is kapott még egy kegyelmi lehetőséget, de a válasza csak ez lett:

- „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.”

Pál azonban szelíden így válaszolt:

- „Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok.

Majd a királyhoz fordult: Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.” Agrippa így szólt Pálhoz: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!”

És ismét hogy válaszolt Pál? Nagy alázattal:

- Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül. Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők s elmentek.

Csak a vádról beszélgettek egymás között, a Krisztusban való hit kérdése, bár megérintette őket, szó nélkül maradt. Tehát Agrippa királyról sem olvassuk, hogy hitt volna az isteni szónak, pedig az elismert Pál apostolt küldte hozzá Isten tanítóul.

De gondolhatunk Pilátusra is, akinek maga az Úrjézus egyszer felel, aztán többet már nem.

Mk. 15.1 igy tudósit:

- Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. Pilátus pedig megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Te mondod.”

A főpapok hevesen vádolták őt. Pilátus ismét megkérdezte tőle: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!”Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.

Néhány ember, akik úgy állnak előttünk a Szentírás lapjain, hogy az Úr minden lehetőséget megadott a megtérésükre, de nem olvassuk, hogy az elvetett mag befogadó földbe került volna.

Karácsony az isteni szeretet megnyilvánulásának nagy ünnepe. Mi tehát a válasz a feltett kérdésre? Istennek az a célja, hogy minden ember megtérjen és éljen? Igen. Ezért mindenkit személyesen gondoz… az már az egyénen múlik, hogy ezt miként fogadja.

Tegyük fel magunknak is a kérdést, most adventben. Mi hogy fogadtuk a kegyelmi lehetőségeket? Mit jelent nekünk karácsony? Úgy gondolkodunk, mint ahogy nagy Heródes király gondolkodott: Semmit se adok oda abból ami az enyém – még a bűneimet se, s a szíve kemény maradt. Vagy úgy gondolkodunk, mint akinek tiszta szívébe már költözött a szeretet…

2012-11-13

S. éva

Félix sokat tudott erről a tanításről Apcs 24,24-27 Halogatás? Lezárhatja a kegyelmet, a rendelt időt.