Mégis vannak repülő csészealjak?

Isten békessége tölti el a szivem…

A robbanás

Hogy vannak-e repülő csészealjak? Hát nem nagyon hiszem, de hogy egy pillanatra mégis azt hittem, ez a héten esett meg velem! Reggel volt. Nálunk a konyha úgy néz ki, hogy a gáztűzhely mellett van egy asztal, és én ott reggeliztem. Egy kicsit még félálomban, egy kicsit még bóbiskolva, egy kicsit még csak úgy a magam világában voltam, még nem kezdtem el igazán a napot. Ugyanakkor egy kávéfőzőn a reggeli kávém fortyogott, szokás szerint, amit az egészséges étkezés után kívántam elfogyasztani.

Tehát ülök békével, nyugodtan, falatozgatok, iszogatom a finom gyömbér-teámat, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a fölülről lecsapódik valami súlyos tárgy és pont a fejem mellett elhúzva landol a járólapon. Na, ez volt az a pillanat, amikor azonnal felébredtem!

Mi ez? Mi történt?

Döbbenten néztem a lábam mellé, és mit láttam ott? A kávéfőzőm izzó, alsó darabját. Amikor felemeltem a tekintetem, döbbenetes látvány fogadott. A frissen festett konyhámban mindenhol kávézacc lógott, gondosan szétterítve a felületen, és az átfőtt kávé szorgalmasan belocsolta a teljes berendezést. Sóhajtottam egy nagyot.

Felálltam, körbenéztem. A konyha minden rejtett kis zugában ott volt a kávé és a zacc szétszórva. Nem is értem, hogy egy ilyen kis mennyiség hogyan tud így szétterülni, de megtörtént.

Két dolgon csodálkoztam párhuzamosan. Az egyik az volt, hogy ez megesett velem. Igaz, ezt a kávéfőzőt Ibolya nénitől kaptam, aki azt mondta, hogy nem most vette ugyan, de mégis vadi új, soha nem volt használva. Így aztán bizalmat szavaztam neki, és használtam már vagy egy éve. Minden rendben ment. De most nem értettem, hogy miért nem működött a szelep, amikor karbantartottam rendszeresen. A másik oldalon pedig az lepett meg, hogy egy ici-picit se voltam ideges! Valami nagy békesség szállt meg, a történtek ellenére. Ezen nagyon csodálkoztam, pedig az eset és a látvány bőven adott volna erre okot. Ráadásul éppen két napja volt egy átfogó takarítás nálam, de hát úgy látszik a zacc is a tiszta felületet kedveli, hisz igencsak absztrakt mintája azon tudott érvényesülni a legjobban.

Felálltam. Szétnéztem. Még az előszoba falra is kivágott a zacc, sőt, a szomszéd szobában is takarítani kellett. Na és a fregolin lógó ruhák…! És mégse éreztem semmi fájdalmat, csalódottságot vagy keservet. Inkább reálisan csak ezt gondoltam:

- Na, a csuda vigye el, most mászhatok a plafonra…- mert a plafonon is vastagon állt a tisztogatni való. Ráadásul a fehér falon a sok barna folt volt olyan volt, mint amikor a Biankával antikoltunk a minap. Hozzátéve, hogy ez a munka nekem most nagyon nem hiányzott.

Amint odaléptem a mocskossá lett, de korábban szép fehér gáztűzhelyemhez, döbbenten láttam, hogy a felette lévő mikrohullámú sütő keményre edzett műanyag borítójából is kitört egy darab, akkora erővel vágódott fel a fém kávéfőző a gáztűzhelyről. Amint a tekintetemet tovább emeltem, még siralmasabb látvány fogadott A plafonból is kiütött egy darabot a repülő tárgy, a frissen festett és javított falból is. Ott terült el az igazi nagy tócsa, ami aztán szétcsapódott minden felé… Aztán szememmel követtem a feltételezett irányát. Úgy véltem, hogy a felrobbant gép gellert kaphatott és 45 fokos szögben csapódott le pont a fejem mellett, a járólapra. Hozzá kell tennem, hogy az is vadonat új volt. 20 év után most cseréltettem le a meleg padlót, mostanra gyűjtöttem össze a rávalót és nagyon szépnek találtam. De a járólapnak, Istennek hála, semmi baja nem lett, holott nem csodálkoztam volna, ha a becsapódás sebességétől és súlyától az is ripityára törik.

Csak ültem ott és néztem. Semmihez nem volt kedvem. Valahogy olyan fásultnak éreztem magam. Nem tudtam, hogy most tényleg felébredtem-e, vagy ez csak egy rossz álom. De kiderült, hogy a színtiszta valósággal nézek farkasszemet.

Isten kegyelme

Amint így ülök, összetörve és lelombozva, de mégis békességben, egyszer csak arra ébredtem, hogy a szívem hálát zeng Istennek. Nem azért, hogy ezek a dolgok megtörténtek, hanem azért, ahogy megtörténtek. Hirtelen tökéletesen éreztem Isten óvó és védő kezét, szeretetét és kegyelmét, amely körülölel minden pillanatban. Mert mi is történt? Ott ültem egy méteren belül. Nem forrázódtam le. A felrobbant és fentről leérkezett tűzforró kávéfőző alj nem a fejemnek csapódott, millimétereken múlt!, hanem pont mellette ért földet. Nem törte össze a szép és vadonatúj járólapot. Sőt, a pont mellette lévő új ablakot se törte ki, ami ismét nagy gond és kiadás lett volna. Úgy éreztem magam, mint kislány koromban, amikor édesapám felvett az ölébe, amikor megijedtem egy kutyától vagy valami mástól, és én ott teljes bizonyossággal békességben és szeretetben voltam.

Ekkor eszem bejutott egy párhuzam. Talán éppen 20 éve történt!1 Akkor is éppen egy festés után voltam és akkor is felrobbant egy kávéfőzőm. – No, remélem, hogy a következő 20 évben már nem számíthatok rá! – Nagyon fiatal voltam még a hitben, és Mennyei Édesatyám megadta azt a kegyelmet, hogy mindenütt volt kávézacc és kávé is a konyhában, de a festett falakra nem ment, megállt a fali csempe legfelső során. Így aztán le tudtam mosni az egészet és olybá tűnt, mintha semmi se történt volna. Akkor se voltam ideges, így emlékszem, hanem éppen hogy hála volt a szívemben, hogy a fal ép maradt. De most nem állt meg a kártétel itt. Talán két évtized után Isten ismét megpróbálta a szívemet? Mit tanultam, mennyi bizalommal vagyok felé, tudok-e hálát adni azért, hogy ő ezt mondta:

Eddig és nem tovább!

Vajon ki akarta kutatni, hogy milyen a szívem most? Vagy – mivel ő azt pontosan tudta – nekem akart tükröt tartani? Ki tudja… de egy biztos volt, a gond nagyobb lett, és a hála is megnövekedett bennem. No, nem azért, hogy felrobbant a kávéfőzöm, ki az a bolondos, aki ilyennek örül?… Inkább azért, amilyen körülmények között ez megtörtént, mert tisztán érezhettem az Úr kegyelmét, amint pajzsként körülvesz. Hiszen sose vagyok egyedül és mindig az a Teremtő Isten véd és óv, aki nem változik a világ kezdete óta. Hány és hány esetet tudunk a Szentírásból, amikor Isten azt mondta a sátánnak, hogy eddig és nem tovább! Két ilyen nagyon sarkalatos pont él a szívemben. Az egyik Jób esete volt. Isten megengedte a sátánnak, hogy próbára tegye. Sok és kemény baj érte. Isten azt mondta, hogy szabadon terhelhető, de az életét nem veheti el a sátán. Eddig és nem tovább! Aztán mélyen megrendítenek mindig a kereszten történtek is. Amikor azt mondta Isten, hogy megengedi a sátánnak, hogy embereivel a keresztre juttassák szent fiát, de a lábát nem törhetik el. Eddig és nem tovább! Tudom, az én kis történetem nem is fogható ezekhez a nagy és komoly dolgokhoz, mégis biztonságot és békét adnak a szívemnek, ha arra gondolok, hogy az Úr így védi az övéit.

Aztán hoztam a létrát és nekiálltam a küszködésnek. Nem részletezem. Gondolja el mindenki, ahogy tudja. Nagyon utálatosnak találtam az egészet, de amíg takarítottam mindig valami újabb és újabb pozitívum jutott eszembe.

- Az igaz, hogy most a falakat törölgetem, hogy a zaccot mosom, hogy a kávét igyekszem leszedni, de nekem semmi bajom. Mennyivel jobb helyzet ez, mintha nyitott fejjel hevernék most a földön, ki tudja, ki találna rám és mikor…

Még biztosítós koromból tudom, hogy az összes hazai baleseteknek kb. a 70 %-a a háztartásokban történik, beleszámítva az egészbe a közúti baleseteket is…

Egy idő után aztán azt mondtam: na jól van. Ennyi volt! Most már nem tudok a helyzeten tovább javítani. Leállok.

Aztán még sok-sok időn át felfedeztem „lehetetlen” helyeken újabb zaccos piszkot, a legkisebb mélyedésekbe is betüremkedve, odaszáradva szemtelenül, de azt mondtam, hogy mindez nem érdekel. Ennyi volt és kész.

Megköszöntem Istennek a védelmét, a szeretetét és nyugodtan éltem a mindennapjaim. Amikor mégis felpillantottam a falra, újból Isten védelme nyugtatta a szivem.

Valamilyen új kávéföző?

A lányom többször kérdezte:

- Mamikám, akkor most milyen kávéfőzőt szeretnél?

A nagy igazság az volt, hogy éppen semmilyenre se vágytam. Volt bennem még egy kis tartás a kávéfőzők felé és inkább nescafét ittam. Némi békét adott, hogy az nem tud felrobbanni.

Aztán, talán egy hét múlva, el kellett mennem az egyik bevásárlóközpontba, mert éppen láttam valami akciós cuccot, amire napi szükségem volt. De közben a Kökin, az M3-as metró végállomásán megvettem a jegyeimet is a vonatra, hiszen másnap Egerbe mentem könyvbemutatóra és az azt követő napon, hétfőn pedig éppen régi iskolámba, Debrecenbe, a Svetitsbe.

Amint ott nézelődtem, arra gondoltam, hogy a most nem a szokásos bejáraton megyek be a bevásárló központba, inkább innen, hátulról. Majd egy kicsit nézegetem a kirakatokat, és szép csendesen elsétálok a jelzett üzlethez.

Igen ám, de akkor már napok óta nem ittam egy főzött kávét se, aminek azért nagyon más íze van, mint a granuláltnak . Valahogy felötlött bennem, hogy mi lenne, ha most itt leülnék, és pihenésképpen meginnék egyet. Volt is ott egy kis kávésziget, de valami elhúzott onnan.

Nem itt!

Eszembe jutott egy másik neves cukrászda is ott, de megint azt éreztem:

- Nem itt!

Aztán tovább bóklásztam és máris ott volt előttem az az üzlet, ahol már korábban is ittam nagyon finom kávét. Volt ott sütemény is, mint egy presszóban és ugyanakkor lehetett ruhaneműt, ajándékot és más dolgokat is vásárolni.

Békésen szürcsölgettem a kávém. Nagyon-nagyon finomnak találtam. Közben odajött hozzám egy eladónő és igen kedvesen megkérdezte, hogy kívánok-e még valamit fogyasztani, vagy vásárolni, szívesen a rendelkezésemre áll. Semmit se akartam venni, eszembe se volt, nem költekezünk itt feleslegesen, de hogy elüssem a dolog élét – mivel egy darab kávéfőzőt se láttam ott – megkérdeztem, hogy esetleg kávéfőzőt forgalmaznak-e. Egy tökéletes nemre és némi sajnálkozásra számítottam, de nem ez következett. A hölgy kedves mosollyal invitált, hogy jöjjek vele és mutat valamit, ami bizonyára a tetszésemre lesz. Nos, most már nem visszakozhattam. Mennem kellett, de valahogy nem is volt ellenemre. Az üzlet hátsó részén egy polcrendszerhez értünk, ahol csodálatos kapszulás kávéfőzők sorakoztak szép rendben. Csili-vili szépek voltak, a fény csak úgy játszott a testükön.

Tudtam, hogy ezek nagyon drága dolgok és eszembe se jutott ezen a téren nézelődni, de akarva-akaratlan a minapi balatonszemesi könyvbemutatóm jutott eszembe, ami után kaptam egy nagyon kedves ebédmeghívást, ott a gyülekezetben. A pompás ebéd után, tényleg dicséretére válik a háziasszonynak, éppen egy ilyen kapszulás kávéval kínáltak meg, ami nagy megtiszteltetés volt a számomra. Ismertem már ezt a formát, nem volt újdonság előttem, s nagyon-nagyon jólesett a kedvességük. Most, annak a kávénak a csodálatos aromája jutott eszembe és szétáradt az ízlelőbimbóimon az emlékezés zamata. Hirtelenjében arra gondoltam, hogy de jó lenne néha ilyet inni, de tudtam, hogy a gép is drága és a kapszulák is. Gyorsan beszoroztam a hónap 30 napjával és a korábban ismert kapszula árakat figyelembe véve megállapítottam, hogy én ezt nem engedem meg magamnak! Ki vagyok én, hogy ilyen drága cuccra emelem a szemem? Jó nekem a megszokott… Már éppen meg akartam köszönni és eljönni, mondván, hogy tényleg gondolkodni fogok rajta, amikor a szemem az árcédulára csusszant. Most több mint 30 %-os akcióban volt a készülék, s a szemnek is kápráztatóan szép volt. Fehér, világoskék-lilás, rózsaszínes és pompás piros színben kínálták ott magukat Egy csinos kis dobozféle volt az egész, hátsó víztartállyal… szóval a szépet és dizájnosat nagyon kedvelő lelkemet igencsak gyönyörködtette, de mégis arra gondoltam, hogy nem, ezt nem engedhetem meg magamnak.

Aztán az eladó hölgy elmondta, hogy kapok még ajándékba 40 db kapszulát, a milyet csak választok a rengeteg íz közül, és egy igencsak csinos fém kapszulatartót, ami ismét a konyhám fényessége lett volna. Summa summarum összevetettem a költségeket és megállapítottam, hogy így maga a készülék talán csak10-20%-kal lett volna drágább, mintha ismét veszek egy felrobbanni képes kotyogó szerű tüneményt. De még nem voltam megnyerhető állapotban. Mert tudom, hogy olykor a gép olcsóbb, de az üzemeltetése… Megnéztem a kapszulák árát. Harmad annyiba került, mint egy sima kávé, ha presszóban vagy valami kávézóban iszom. Kiszámoltam a havi kiadást és meglepődtem, hogy nagyjából ott vagyok vele, mintha szemes kávét vennék.

Elcsodálkoztam.

Nahát, ez hogy lehet? – de ne m volt kétség bennem. Ez egy kiváló lehetőség volt a számomra.

Na, de ki járkál ennyi pénzzel? Akkor jutott eszembe, hogy a bankkártyám is új, hiszen eddig nem bíztam ebben a formában. Tehát megvehetem a gépet. Félretetettem egy fehéret és elmentem a korábban kinézett üzletbe. Közben mindig a fülemben duruzsolt az eladó hölgy hangja, hogy mennyire édes és szép a piros készülék. Megint csak racionális kívántam maradni, mert az én konyhám színei alapvetően barna és zöld és úgy gondoltam, inkább egy fehér illik oda, mint egy élénk, élettel teli piros. De minél többet gondolkodtam ezen, annál vidámabbnak találtam a reggeli vidámító szint. Így aztán dolgom végeztével visszamentem és megvettem a csodálatosan szép, álomkávéfőzőt. Természetesen pirosba.

Otthon meg csak simogattam, babusgattam és nem győztem megköszönni az Úrnak. Tisztán éreztem, hogy ez nem az én utam és akaratom volt. Kaptam.

De miért?

Most, hogy átgondolom a dolgot, tehát hajlok arra, hogy Isten ajádékának lássam ezt az új konyhai csodát. Magamtól soha az életben nem indultam volna el a vásárlás útján, de egyre biztosabban érzem azt, hogy Isten meg akart ajándékozni ezzel. Talán azért is, mert nagyon korlátozottan iszom feketét, inkább csak az íze öröméért, mint más célból. A Kispesti Baptista Gyülekezetben a M. Kálmán lp testvér Bibliaakadémiát vezet, ahová én minden csütörtökön elmegyek, ha csak tudok. Legutóbbi alkalommal éppen a Fillipi levelet fejeztük be, és a szívemben maradt Pál apostolnak az a mondása, hogy tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindkettőbe Isten kegyelme által. Most ez az ige mosolyogtatta meg és beragyogta a lelkem, adott ismét hálaimát a számra. Az igaz, hogy az Úr megengedte, hogy a régi kávéfőzőm tönkremenjen, de minden romboló következménye korlátolt volt a részemre, vigyázott rám Isten nagyon. Aztán meg úgy döntött, hogy ezek után megajándékoz egy csodával.

Nagyon boldog vagyok. Csak gyönyörködik a szívem és a lelkem, de még a szemem is. Nem is beszélve az izlelőbiombóimról, mert ezek az ízek egyszerűen fenségesek!

Hogy is mondja az ige? Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kívánságát, még akkor is, ha talán meg se fogalmaztad…

Amikor Isten elvesz valamit, jusson eszünkbe, hogy akár többet is adhat helyette. Ne mi kritizáljuk az Ő döntését. Jó belesimulni Isten tervébe és akaratába.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy az Övé lehetek, hogy ő felügyeli az életemet, és ő vigyáz rám, ő ajándékoz és ha kell, ő fegyelmez is, de mindig az Ő biztonságában.

Istennek mindennel célja van, még ha mi nem is értjük azt azonnal, mert azt mondja az ige, hogy ő mindent a javunkra fordít. Akár most, akár később…

Azt gondolom, hogy ha mást nem is kaptam volna ez eset kapcsán, csak annak az ismételt felismerését, hogy milyen békességet ad az Úr jelenléte az életemben, már sokat nyertem! Hát még a többi…