Hogyan értettem meg... Plusz egy lapáttal…

Amikor az első tanúságtevő könyvem: Az ítélet felmentés c. kiadásra került, én jártam vele a gyülekezeteket, amin nagyon sok áldás volt. Oly annyira, hogy három hónap után már a második kiadást nyomtattuk.

Örömmel menten mindenhová, ahová csak lehetett. Egy napon aztán eljutottam Hajdúböszörménybe is, hiszen a könyvem egy része az ottani testvérekkel volt kapcsolatos. Igy aztán olyan volt, mintha hazavittem volna a könyvem.

F. Gyula lp-ral beszélgettem erről a témáról és ő igen nagy szeretettel fogadott engem. De amikor megnéztem a vonatcsatlakozást, majdnem elájultam, hiszen közel 5-6 óra volt a bemutatott útvonal és elég drága a vonatjegy. Amikor ezt a gondomat feltártam előtte – a telefonon át is éreztem - elmosolyodott. Bátoritott, hogy ne legyen ez gond nekem, a Debreceni állomásra kell csak eljutnom és onnan ők kocsival átvisznek a saját imaházukba. Nagyon boldog lettem, hiszen ekkora kényeztetésre nem is számitottam. Reggel 10 órára kellett ott lennem, hiszen a délelőtti istentiszteletre mentem a könyvemet bemutatni.

Lp testvér azt mondta, hogy bőven tudnak nekem időt biztositani, bátran mondjak el mindent, ami a szivemen van.

Ezen felbuzdúlva ugy gondoltam, hogy akkor délután talán elmehetnék a Szappanos utcai debreceni nagy gyülekezetbe is, hasonló céllal. Ez is megadatott. Délután öt órára vártak és kaptam 15-20 percet a mondókámra. Aztán megkérdeztem, hogy lehet-e hirdetni ezt a többi debreceni gyülekezetünk között, mert nagyon jó lenne, ha ők is át tudnának jönni és egy közös alkalmon tudnánk az Urat dicsérni. De sajnos, a vágyam nem öltött testet, mert megtudtam, hogy a másik nagy gyülekezetnek a délutáni alkalma a fontos és csak délelőtt szoktak átmenni egymás imaházába. Nem volt mit tenni, felhivtam S. József lp testvért, hogy esetleg átmehetnék-e hozzájuk is, ha a másik gyülekezetben már befejeződik a szolgálatom? Végtelen kedves fogadtatásban részesültem, bár elmondta a lp, hogy igencsak zsufolt lesz a program, nem tud nekem szót adni. Aznap du 18 bemeritésük lesz és azon lelkek hozzátartozói is eljönnek. Annyi időnk lesz csak egymásra, hogy átöleljük egymást egy testvéri örvendezésre. Az is kiderült, hogy még egy asztalkát se tudok kapni, mert a szeretetvendégség minden helyet igényel, de egy polcot, azt igen…

Végtelen hála lobbant a szivemben ismét Isten iránt, hogy ekkora gondossággal intézte az utamat.

Ekkor értettem meg, hogy korábban miért hiúsult meg a látogatási tervem Hajdúböszörményben, amit az én kútfőmből és a körülmények jó együttállásából igen kényelmesen szerveztem meg. Történt ugyanis, hogy még a tahi augusztus 20-i ünnepen jelen volt e gyülekezet fúvós kara a gyülekezetvezető …László vezetésével. Ott egy hirtelen jött gondolat után megkérdeztem, hogy levinnének-e 30 db könyvet a gyülekezetükbe, hogy nekem ne kelljen cipekednem. Azt ugyanis még nem árultam el, hogy nekem nincs kocsim. Miután az utolsót ellopták a ház elől, én azt mondtam, hogy nem veszek. Itt lakom a fővárosban a metró megállóban… minek? Ha pedig valahová kocsival kell mennem,hát majd taxit hivok. Még mindig olcsóbb és biztonságosabb mint kocsit tartani. És ebben meg is nyugodtam. De amikor ezt a döntést hoztam, ugy 15 éve még álmomban se gondoltam arra, hogy egyszer az Úr majd ilyen szolgálatra hiv el engem, ami nem kevés cipekedéssel jár. De ez se aggasztott nagyon. Azt vallom, hogy az Úr ügyében járok, és Ő majd ad nekem megoldásokat a gondjaimra. Isten pontosan tudja, hogy egy 65 éves matróna, mint aki én is vagyok, mennyit bir el…

Szóval, ott tartottam, hogy Hajdűböszörménybe már lejutottak a könyvek, és én igen boldog voltam, hogy ez megoldódott az Úr kegyelméből. Aztán Ócsára mentem egy konferenciára. A Mera rádiós munkatársam, Mészáros István nagyon kedvesen azt mondta, hogy ne cipekedjek. Van neki egy Ócsai munkatársa. Majd ő megoldja a kérdést. Igy aztán biciklivel eljött hozzám és elvitt 40 könyvet. A munkahelyi kollega pedig betett4e a kocsijába és máris Ócsán volt minden, Én csak kényelmesen vonatoztam Ujvári F. lp testvéremmel egy nagyon szép és kulturált vonaton.

Ami könyv ott megmaradt, azt betehettem L. Tamás szigetszentmiklósi lp kocsijába, hiszen hozzájuk is mentem. Aztán abban maradtunk, hogy amikor a Hajdúböszörmeényi gyül ünnepli a 125. éves fennállását, akkor én is vendég leszek. Nagyon boldog voltam, hogy olyan sok emberrel találkozhatok, akiknek a gyülekezetük ily fontos. Ráadásul a nagyon hosszú út is igen kényelmesnek bizonyult, hiszen egy pöpec kocsiban utazni nem volt utolsó ajándék…

Kevéssel a nagy nap előtt azonban értesitett a hajdúböszörményi lp, hogy mégse jön össze a dolog… iszonyu sokan jelentkeztek be, ne haragudjak.

Még csak véletlenül se haragudtam, hiszen azt vallom, hogy amit viszek könyvben, az Isten üzenete. Ha pedig ez igy van, akkor az Ő ügyében járok el. Ha pedig ez is igaz, akkor neki jogában áll eldönteni, hogy mikor hová megyek… Ha most ez valamely oknál fogva eltolódik, hát akkor az úgy lesz jó.

E nap helyett aztán Pécelre mentem, ahol ismét nagyon sok érdeklődővel találkoztam, csodálatos gyülekezetvezető ..Mihály testérrel és kedves feleségével az otthonában. Akkor úgy gondoltam, hogy ha most nekem ide kellett jönnöm, akkor bizonyára itt volt szüksége valakinek éppen erre a könyvre. De más is történt. Találkoztam M. Andársnéval, akinek egyik kisunokájáról mintáztam a gyerekregényem egy fő alakját, Rozikát. Boldogan mondtam el neki, hogy a karácsonyi könyvvásáron már kapható lesz ez a könyv… talán más úton nem is tudta volna meg.

Tehát ismét időt egyeztettük Hajdúböszörménnyel és végtelen kedvességgel vártak a testvérek. Ujabb gond jelentkezett, hogy legalább 50 könyvet kivántam vinni a két gyülekezetbe és az én teherbiró képességem a 20 könyvnél kipurcan. Hiába érdeklődtem,hogy van-e MÁV cargó, teherszállitás, nem jutottam zöld ágra. Ekkor tudtam meg B. Benjamin lp-tól, hogy érkezésem előtti pénteken megy hozzájuk kocsival M. Kornél lp, aki nemcsak egyházunk főtitkára, hanem az én lelkipásztorom is. Egy kicsit féltem, hogy ilyesmire megkérjem, de igen kedvesen elvállalta. Kérdés volt, hogy miként kerülnek hozzá a könyvek? Az Úr ezt is megoldotta. Szerdán szállitotta a nyomda a második kiadást és B. Péter, aki nemcsak a grafikai, hanem a nyomdai munkát is felügyelte, vállalta, hogy beviszi egyházunk központjába, mert pont arra jár. Másnap M. Kornél tv betette a kocsijába és már előttem ott landolt az 50 db. Igy aztán ez is rendben volt.

Amikor aztán kiszámoltam, hogy mikor kell kelnem, hogy a maratoni napot megkezdjem, egy kicsit inamba szállt a bátorság. Tehát hajnal 4 órakor, hogy reggel 9-kor már Debrecenben landolhassak.

Összesen két barátnőmmel osztottam meg azt a gondomat, Sz. Hajnikával és Fr. Magdival. Imádkoztak értem. Én úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem kell aggódnom. Kérnem kell az Úr erejét és menni fog minden. Hiszen olyan fantasztikusan alakult az útvonal, a három gyülekezet vonatkozásában.

De a sátán másként akarta. Pont azon a héten olyan erős virus támadott meg, hogy sokszor alig birtam lábon maradni. Hogy miért nem feküdtem? Mennem kellett. Hol édesanyám határidős ügyeit kellett intéznem, hol a Mera rádióban volt stúdió-felvételem, hol ez, hol az. Mivel tudom, hogy ez nem helyes módszer, kértem az Urat, hogy segitsen. Amikor csak tudtam aztán feküdtem itthon, szedtem a nem igazán gyenge antibiotikumot, rengeteg természetes vitamint fogyasztottam és kuráltam magam becsületesen. Ötödik napra jobban lettem és szombaton már tudtam, hogy Isten áldása és ereje pihent meg rajtam. De még mindig azon gondolkodtam, hogy igy, frissen és nem teljesen felépülve hogyan fogom birni a feszitett programot. Ráadásul olykor nagyon szédültem és máskor annyira csipte a szemem a levegő, hogy még nyitva se birtam tartani. De tudtam, az Úr úr mindenek felett. Még a millió számra támadó virusok felett is. Igy aztán én megtettem, amit tudtam és a többit mennyei Édesatyámra biztam, a Gazdámra.

Szombat reggel aztán beszéltünk F. Gyula lp testvérrel egy igen különös de rendkivüli hirrel lepett meg. A városban, Hajdúböszörményben van egy idős otthon is. A héten, amikor ellátogatott oda, boldogan osztotta meg örömét, hogy én leszek a vendégük. Ekkor azt kérték az ottani lakók, hogy menjek már el hozzájuk is. Annyira szeretnek és ismernek is a munkáim nyomán, sőt, volt aki már személyesen is találkozott velem. A lp hozzátette, ő megigérte, hogy megszervezi, mert ezt mennyei inditásnak érezte. Nagy megtiszteltetés volt a számomra ez a kijelentése és ez a meghivás is. Szivem teljes melegével igent mondtam. Semmiért ki nem hagynám ezt a kedves meghivást.

Amikor letettem a telefont, elmosolyodtam. Igen, az Úr üzent nekem. Nemcsak azon a három alkalmon fog megáldani, de rá tett még egy lapáttal a feladataimra, megyek még egy helyre. Tehát ad erőt. Ad szavakat a számba és ad kitartást is.

Tudtam, hogy semmiért se kell izgulnom. Aznap még fájt a hátam, a mellkasom is, de hittel csomagoltam. Mind a négy gyülekezetre igaz szeretettel gondoltam és hálás voltam értük az Úrnak. Aztán az is eszembe jutott, hogy micsoda alkalom ez, hogy 18 bemerités lesz… Ez a könyv nemcsak nekik lehet szép ajándék, pont nekik szól, hanem betekintést adhat a vendégseregnek is, hogy szerettük most mire mondott igent. Ráadásul St. József lp megigérte, hogy előtte lévő vas du ezt hirdetni is fogja és ajánlani a lehetőséget.

Teljes örömmel készülődtem.