Hogyan értettem meg… Mindenki az enyém a hajón

Mióta megtértem kitartóan imádkozom a szeretteimért. Van egy embergúlám, a szerint sorolom őket az Úrnak és a szerint kérek tőlük kegyelmet. A legnagyobb sávban a közeli hozzátartozóim vannak, aztán igy tovább, felfelé… még ismeretlenek is helyt kaptak ott, ahogy azt Fr. M. barátnőm kérte egy bizonyos Tamás ügyében.

Kértem kegyelmet, irgalmat… alakitsa úgy I sorsukat, döntésüket

20 év után: és mi nem pártolunk el tőled… Zsoltár rájuk vonatkozik

Ahitat 2012 nov.

Arról szólt az ige, hogy Pál apostol a hajón viharba, megállt előtte az Úr angyala: mindenkit neked adok, aki itt van.

Ekkor végtelen nag bizonyossággal volt ott a szivemben, hogy mindenkit nekem ad Isten, akiért imádkoztam eddig is. Aki a hajómon van…

Már biztos vagyok benne.

Ez egészen más érzés, bizonyosság, erősség, mint amikor az ember gondol valamit. Már nagyjából sejtem, hogy mi az, ami az Úrtól van: ereje van, mi az, ami tőlem.

Pl találtam 2000 ft-t. Polg M hiv előtt. Összehajtogatva. Azt hittem játékpénz, van ilyen 20 ezres szétszórva a városban, reklám. De ez valódi volt. Néztem, kié lehet. Még benn is, az ügyfélszolgálatnál is…Visszafelé egy nő jött ment és erősen nézte a járdát. Segithetek? Keres valamit? Egy fogával rámnevetett. Limuzinomat várom, busz. Nem ő volt. Néhány nap után ismét arra: figyeltem, senki. Már égette a zsebem. Miért adtad ezt ide, mi a célod? Még véletlenül se költöttem volna el. Aztán jöttek ilyen olyan ötletek, de annyire szimplák voltak és olyan erőtlenek, hogy tudtam, ezek csak belőlem fakadnak. A válaszra még várok. Tudom, hogy megjön. I semmit se tesz véletlenül v. cél nélkül.

De ez a hajó ügy, ez erővel birt.

Már nem kérem, csak megköszönöm. Már nem aggódom, nem féltem őket. Csak megköszönöm…