Egy-egy misszió, melyről nem is tud az ember, de Isten beszervezi…

Több ilyenben volt már részem és mondhatom, hogy mindig váratlan, nagy lelki örömet jelentett. Had mondjak néhány példát az első könyvemmel kapcsolatos misszió-utaimról.

Elöljáróban megemlítem azoknak, akik erről nem tudnak, hogy amikor megírtam a megtérésemről szóló könyvemet, akkor Isten arra késztetett, hogy ne tegyem ki a boltba a 127 könyv közé egynek, hanem menjek vele a gyülekezetekbe és mondjam el mindazt, amit Úr a szívemre tett. Ez azért is sokrétű üzenet volt, mert e történet során feltártam néhány fontos állomását a gyermekkoromnak, azt, hogy az Úr miként készítette elő a megtérésemet az eltelt 44 év alatt… már amit én észleltem belőle így visszamenőleg, és hogy a megtérésem csodája után – amit szintén megosztottam az olvasóval – mi történt a követő 1-2 évben.

Amikor egy-egy gyülekezetben bemutattam a könyvemet, mindig tisztelettudóan megkérdeztem, hogy mennyi időt kapok a bemutatásra és ahhoz nagyon igyekeztem tartani magam, mert így illik.

Hajdúböszörményben

Az egyik patinás, régi gyülekezetben a lp pont a megtérésemre vonatkozóan keresett történetet az igehirdetéshez, és igy Pál apostol megtérése lett a prédikáció témája. Nagyon meghatott ez a mély bizalom, hiszen mindazt, amit leirtam, az Úr útjaként fogadták el. És igy volt ez a gyülekezeti tagokkal is. Mivel velük voltam annak idején Spanyol országban, érdeklődtem, hogy hol van az a Laci nevű fiú, akiról irtam, hogy amikor mindenki elhagyott, ő akkor is visszajött értem és vitte a terheimet… Jézusra emlékezetett. Kiderült, hogy ő nem is volt hivő, hanem csak a lánytestvére révén vett részt ebben a kirándulásban. Már nincs is a gyülekezetben. Talán volán gkv, vélték egyesek. A másik kedves gyülekezeti tag elmondta, hogy majdnem felkutatta az egész lakást az én kedvemért, hogy ma megmutathassa a spanyolországi fotókat és beazonosithassa, hogy egy Laciról beszélünk-e. Nos, nagy meglepetésemre, mindig ott volt mellettem. Vagy a lábamnál ült, vagy mögöttem állt. De mellettem. Ez nagyon meghatott és boldogan mutattam rá, hogy ő az, ugyanakkor szomorú voltam nagyon, hogy nem ölelhetem át, hogy nem mondhatom neki azt, hogy:

Köszönöm! – sok évre szóló erőt adtál nekem… mert olyat tettél, ami az Úrra mutat…

Ekkor aztán valamelyikük előállt egy kiváló ötlettel, hogy talán megtalálhatják… Igy aztán fogtam egy könyvet, és beirtam neki egy szép üzenetet. Valahogy igy hangzott:

Nagyon köszönönmaz Úrnak, hogy általad bátoritott és kivánom, hogy maradj meg ebben a szolgálatban életed végéig…

Az egyik hölgy vállalta, hogy felkutatják Lacit és megkapja a könyvet. Én nagyon boldog voltam, hogy karácsonyra ott lesz az ő kezében is.

Úgy élem meg ma is ezt a történetet, mint Isten kedves missziós tervét. ÉN nem is gondoltam, hogy ilyen célja is lesz az Ő könyvének, de hát lett. Hogy mi az eredmény? Azt nem tudom, de azt igen, hogy én engedtem az Úr késztetésének, a többi meg kettőjük ügye. Ha valami hirt megtudok még erről, az Isten kegyelme lesz a részemre, de semmi se ezen múlik.

Az Úr gondoskodása ismét csodás volt más téren is. Még nyáron, találkoztunk Tahiban és akkor a gyülekezetbe levitték a könyveket, igy jutott a Szeretetotthonba is. Mivel aznap délután még Debrecenbe igyekeztem két másik könyv-bemuatóra, oda pedig az én pesti lp-om vitt le több köteg könyvet, mert előtte való pénteken oda vitt az útja. Hazafelé meg egyet se kellett hoznom…Hát nem csodásan működik Isten?

Kecskeméten

Ebben a kedves gyülekezetben a szivemnek egy másik igen sokat jelentő lp hirdeti az igét, de nekem nemcsak ez jelenti a vele kapcsolatos lelki vonatkozásokat. Ő az, aki olyan dicsőitő énekeket szerez, aminek a szövege pont olyan, mintha tökéletesen az én lelki mélységeimre íródtak volna. Szántsd fel uram, megkövült szivemet…és mindegyik ilyen. A zenéje pedig pontosan olyan, ami a dallamvilágánál fogva ezt a tartalmat mélyen besodorja a szivembe. Ugyanakkor ő az, akivel a rádiós evangelizációs munkám során már készítettem egy hatrészes mélyinterjút. Megtérés, szerelem, házasság, elhivás, magánélet, lp, gyülekezet, zenei élet és más témakörökben. Nagyon jól megismertük egymást és azt gondolom, hogy mélyen tiszteljük is a másikban az Úr ajándékait.

Nos, náluk is vendégeskedtem, amikor az érkezésem előtti 2-3 hétben jött egy email. Kérdés: megengedem-e, hogy a látogatásom napjára tervezett ifjusági evangelizáűciónak a könyvem cimét adják: Az ítélet felmentés. Nagy megtiszteltetés volt ez a számomra és természetesen, hihetetlen örömmel mondtam igent. Igy aztán a fiatalok ilyen énekekkel, ilyen igeversekkel és pantomimmal készültek. Ez annyira jól sikeült, hogy alig tutam megszólalni utána, ugyanis tökéletesen felismertem benne régi énemet, akit a sátán ide oda huzigált és Jézus urunk felszabaditó látogatását. Aztán elmondtam, amit az Úr a szivemre tett és lp testvérünk igehirdetése következett. Elállt a lélegzetem, amikor ő is a könyvhöz keresett bibliai témát és a parázna nőt választotta, akit Jézus elé citáltak, amikor rajtakapták. És a vége pont az lett, amit Isten az én könyvem cimének is adott: az ítélet felmentés: menj el és ne vétkezz többet. Lp testvérem a végén kedvesen rámmosolygott és ezt mondta:

Tudod, itt volt mindenki, akinek itt kellett lennie.

…. S én végtelenül hálás voltam Istennek, hogy bevont ebbe a folyamatba engem is.

Az már csak hab volt a tortán, hogy lp testvérünk nem engedte, hogy kocsi nélkül cipekedjek a könyvekkel, s felajánlotta, hogy van egy gyül tag, aki Pesten dolgozik és beszéljek vele, ő elhozná a könyveket. Amikor telefonon egymásra találtunk, ismét a hála öntötte el a szivem. Mit gondolsz, hol dolgozott e széles és nagy fővárosban? Tőlem 5 percre…Aztán ő jött ki elém az állomásra is és egy kedves, másik testvér vitt ki, amikor eljött az idej… Isten gondoskodása mindig tökéletes.

Érdliget

Missziós utaim utolsó adventi állomásának Érdligetet választottam, illetve az Úr ezt tette a szivemre. Hogy ezt miért hangsúlyozom igy ki? Mert olyasmibe vont bele amit én előzőleg nem is tudhattam. Bár… élhettem volna a gyanúperrel, hogy most készít valamit az Úr, mert egész héten a kétségbeesés határán voltam, hogyan jutok el oda? Beüttötem a google-ba és megdöbbenten nézegettem a felajánlott lehetőséget, miszerint általában két és fél óra oda az út, de igen körülményesen. Metróval a házunktól. Akkor átszállni egy buszra, ami 20 percenként közlekedik. A végállomástól, a Kelenföldi pályaudvartól pedig még két sárga, Pest környéki busszal kéne menni, átszállással… majd onnan a célállomásig még 42 perc gyaloglás. Komolyan mondom, hogy feljött bennem a gondolat – vagy inkább ugy mondom: volt aki ilyen gondolatokkal tömje a fejem – nem megyek! Én ezt lemondom! Az biztos, hogy nem találok el oda! Végem van!

De bármennyit gyűrt is a gondolat, nem adtam meg magam. Isten segitségét kértem és becstelen dolognak tartottam volna lemondani ezt az utat. Éreztem, hogy az Úr ott akar látni. Igy aztán felhivtam a fogadó lelkipásztort és elsirtam neki a bánatom. Két ajánlata is volt, de a második csodaként hatott előttem és azt fogadtam meg. Nagy hidegek jártak azon a decemberen és nem volt sok kedvem állni és várni a csatlakozó járművekre, igy azt választottam, hogy aházunk előtt felszállok egy metróra. Ott a jó melegben utazon és a másikkal – szintén nem kilépve a hidegbe – leszállok a Déli pu.nál. Onnan30 perc alatt kivitt egy nagyon szép, modern vonat Érdligetre. Még a megállókat is bemondtaák és jelezteék is a kocsi belsejében, hogy melyik következik. A lp kedvessége révén az állomáson aztán várt egy régi kedves ismerős és irány a gyülekezet…

No, ott találkoztam sok régi, kedves, igen szeretett gyülekezeti tagunkkal, mivel kiválással ők egy új gyülekezetet plántáltak. Otthon voltam. Az igehirdetés előtt kaptam szót és elmondtam, hogy hitem szerint kiknek szánja az Úr ezt a könyvet. Igy tettem emlitést azokról, akikhez szólhat, mint nem hivőkhöz. Azt tapasztalom, hogy sok ilyen látens, rejtőzködő érdeklődő van, akik nagyon kiváncsiak a keresztény életre, de még nem mernek nyiltan érdeklődni. Ahogy az ige is mondja, a világ fiai várják az istenfiak megjelenését…

Elmondtam, hogy van egy álmom nekem is: családtagok, szomszédok, munkatársak, iskolatársak, barátok … kapják meg karácsonyra az Úr csodás tetteiről szóló könyvet és mivel ötnapos karácsonyunk van, a foteljükbe ülve, csendben olvasgatva megszólíthatja őket az Úr…Sok minden mást is mondtam, de ez volt az, amiért nekem oda kellett mennem. Mint kiderült. Honnan tudtam meg? Elmondták az istentisztelet keretén belül, hogy a házicsoportukban azt a feladatot vállalták 2012-re, hogy egy-egy embert kiválasztanak az Úr inditására és érte imádkoznak, vele beszélgetnek a hivő életről, hivogatnak. Az alapgondolat az volt, hogy mi az a közös nevező, csomópont, amin keresztül meg tudod őt közeliteni. Ahogy Pál apostol is tette… én az ismeretlen istent hirdetem nektek. Máris volt közös pont, ahonnan elindulhattak. Ezt kereste a gyülekezet is és most boldogan vették az Úr dolgairól szóló könyvet, hiszen ez nem egy agyonunt vallásos könyv volt, hanem élő történetek erőteljes hömpölygése arról, hogy hogyan él együtt Isten és az ő népe.

Isten pont ide vezetett engem ezen az adventi vasárnapon és akkor értettem meg a lényeget, amikor ezt meghallottam. Az már az Úr különleges kedvessége volt felém, hogy együtt ebédelhettem azzal a kedves családdal, akikkel 10 évig ültünk egymás mellett az első gyülekezetemben. Csodás volt. A sok távol töltött év semmit se jelentett a szeretetünkben. Ugyanolyan boldogsággal nyaláboltuk át egymást, ugyanolyan közvetlenséggel voltunk együtt és ugyanott folytattuk a bezsélgetést, ahol abbahagytuk.

És a könyvek? Cipeltem őket? Jaj, dehogy! Történt, hogy a grafikus fiatalember, aki a könyvön sokat dolgozott, kapcsolatban állt a nyomdámmal. Aztán ő egyenesen onnan kivitt egy csomó könyvet Érdligetre kocsival s én ismét úgy utaztam, mint egy orosz nagyhercegnő. De az Úr ajándékainak még nincs vége arra a napra. Történt, hogy kedves Zsuzsa barátnőmtől nagyon szép porcelánt rendeltem karácsonyi ajándékként. Úgy volt, hogy aznap még elmegyek érte, a Campóna környékére, ami még egy szép kirándulás lett volna. De az Úr másként döntött. Ő védte kislányát, aki én voltam. Kiderült, hogy Zsuzsa szülei pont Érdligeten laknak és ő előző nap elment hozzájuk látogatóba. Aztán volt ott egy hölgy, a barátnője, aki éppen könyveket akart venni tőlem és megbeszéltük, hogy akkor a vonatnál találkozunk. De az Úr megszervezte, hogy ő elmenjen Zsuszsa szüleihez, kifizesse és elhozza a cserepeimet és aztán azokért se kellett külön utat tennem.

Három csodaszép történet a sok közül. S azért tettem hozzá még néhány gondolatot az Úr szerető gondoskodáról, hogy lássuk, aki az Úrnak szolgál, azt ő megbecsüli.

Hálát adok ezrét is az Ő nevének! Köszönöm!

Valójában nem is nehéz az Úr követének lenni, sőt!!!