Békehírnök: Akit én befogadtam…

Ő az, akit először senki se fogadott be.

Kétszer járta meg ezt az utat. Betlehemben földi atyja kezével kopogott az ajtókon, de mindenki elutasította:

- Nincs már hely, megelőztek, kiszorultál…

Aztán feltámadása után mennyei Édesatyja nevében kopogott az emberi szíveken. Nem sokan fogadták be Őt.

- Neked már nincs hely, elkéstél, tele vagyunk…

Keveseknek volt vonzó az Ő keskeny útja, bár sokan úgy vélték, hogy azon követik. Mint a jerikói tömeg is, akik maguk között beszélgetve, az Isten fiára ügyet se vetve hömpölyögtek valahol mögötte. Elegánsan, csinosan, jól tápláltan, fényesen, de idegenül. Csak egy útszéli koldus fogadta be őt, és egy megvetett gazember.

Engem se fogadott be igazán senki…

De akinek ajtót nyitottam, Ő előbb fogadott be engem. Mocskosan, férgesen. Nem arra nézett, hogy milyen vagyok, hanem arra tekintett, hogy Vele mivé leszek: örökre és örömre…

Akit én befogadtam, attól kérhettem, hogy hozhassam a nincstelen pereputtyomat is. Ő szélesre tárta az ajtót mindnyájunk előtt, mint ahogy szélesre tárta két ártatlan karját a fán, a hontalanul hömpölygő világ előtt is.

Akit én befogadtam: rám nevetett, átölelt és ajándékot adott. A világ legnagyobb ígéretét: örökre veled maradok. Ő az egyetlen, aki ezt be is tartja!

Akit én befogadtam, sose rabol ki, bár sok mindent elvesz. De helyette százszorost ad…

Akit én befogadtam, Ő maga, a szeretet ajándéka. Ha a további karácsonyokkor én soha egyetlen meglepetést se kapnék, egy fogkefét, egy radírt se csomagolhatnék ki, akkor is tökéletesen elégedett és boldog lehetek, mert a világ legnagyobb ajándékát már megkaptam: Jézus Krisztust, és az örökkévalóságot Vele!

Mindenki egy életet átívelő, felemelő, nagy szerelemre vágyik. Akit én befogadtam, abban ezt megtaláltam, de sose gondoltam volna, hogy ez ilyen tökéletes is lehet. Mert Ő jobban tud szeretni, mint én.

Akit én befogadtam, a személyes Megmentőm!

Én fogadtam be, de mégis Ő készít szállást nekem…

Salyámosy Éva