A csengettyű hangja

- édesanyám emlékére -

Már idős volt és nagyon félt,
Ha ismét eljön, ha beköszönt a tél,
Azt mondják majd: messze mentél,
Nem vagy más csak egy emlék.

Egy csengettyűt akart hagyni,
Melynek tisztán kellett szólni,
Hogy szenteste, ha majd lánya rázza,
Az emlékezést megkoronázza.

Szegény volt, nem volt sok pénze,
Kit venni kért, ezt megértette.
Drága a csengő! De kezébe téve
Az árának csak egy részét kérte.

A többit fizette, s nem bánta.
Szinte ingyen továbbadta.
Érezte boldogan és vígan,
Ilyen a szeretet ajándéka!

Adni és nem kérni, csak képletes árat,
Melyet a mennyben majd elboronálnak…
S a csengettyű tiszta hangja azóta
Minden karácsonyát beragyogja…

Salyámosy Éva

2007. november 27.
Reggel felébredve az ágyban hipp-hopp